1 2 3

Égőpiros (ötperces)

2014. szeptember 17., szerda 10 komment

Zsóka boldogan simított végig a hófehér anyagon.
„Milyen puha!” – Ötéves kis életében nagy dolognak számított ez a gyönyörű darab. Az óvodában minden alkalommal kitüntetett figyelmet kapott, aki új zokniban érkezett. A kislányok körbeülték a szerencsést, majd egyenként megtapogatták a lábszárát, megcsodálták az új szerzemény színét, mintáját, és a kétpercnyi csodálat alatt a pöttöm zoknitulajdonos szíve csordultig telt büszkeséggel. Az apró zoknik hossza és simasága határozta meg az ámulat és dicséret mértékét. A térdzokni volt minden zoknik királya. Zsókának is volt egy, égőpiros és bordázott, ám a sarka és az orra már alaposan megkopott a sok használattól. Sebaj, Zsóka szerette, Anya ma is azt adta rá, de gondosan elcsomagolta a vadonatúj ünnepi zoknit is.
Fehér volt, akár a hó, a szárán hímzett lyukmintával. Zsóka szépen kiterítette az óvodás zsákjára, hibátlanul simára igazgatta. Alig várta a délutánt, hogy felvehesse a sötétkék szoknya és fehér blúz mellé.
„Te leszel a legcsinosabb – mondta Anya. – Aztán ügyes legyél ám!”
Zsóka buzgón bólogatott. Betéve tudta a versét, akár álmából riasztva is hibátlanul felmondta volna. Napok óta gyakorolta, végeláthatatlanul rótta a köröket a szobájában az asztala körül, verselt és verselt napestig.
A mai délelőtt hamar elszaladt, a gyerekek újra elgyakorolták az anyák napi műsort, majd megebédeltek, aztán sorban előkerültek a pici ágyak. Ám ma nehezen ment az alvás. Gabi néni nem győzte csillapítani a susogó, mocorgó lurkókat, de végül csend lett. Zsóka is aludt, mélyen és álomtalanul, majd a nehéz sötétítő függöny surrogására riadt. Végignézett ébredező társain, és eszébe jutott Anya. És a Zokni!
Uzsonna után végre valahára eljött a várva várt pillanat, az anyukák szállingózni kezdtek. Zsóka izgatottan szaladt a szekrényéhez, hogy nekilásson az öltözésnek, és édesanyja megdicsérje, milyen ügyes. Elhúzta a függönyt, és…
… és a Zokni nem volt sehol!
Zsóka csak állt és nézte a zsákot, ahová a zoknit terítette, de az üresen ásított vissza rá. Sebesen kotort a zsák szájába, fellépett a padra, hogy megnézze a felső polcon, áttúrta az utcai ruháit, de nem találta. Révedezve nézett a mellette öltöző Évikére, tekintete lesiklott a kislány bokájára, és elhűlve látta meg a Zoknit, ahogy hófehéren feszült rajta.
Anya éppen ekkor érkezett.
– Anyuci! – nézett rá Zsóka könnybe lábadt szemmel. – Nincs meg a zoknim!
– Hátha csak becsúszott hátra – mosolygott Anya biztatóan, és nekilátott a keresésnek.
Zsóka csak nézte, de közben újra és újra Évike lábára sandított, végül nem bírta tovább.
– Évi, az az én zoknim – mondta halkan. Évike és anyukája egyszerre fordultak felé. Anya is megdermedt. – Az az én zoknim – ismételte Zsóka, és nem mert az idegen nénire nézni. Makacsul bámulta a Zoknit, amit anyukája a mai napra vett.
– Nem igaz, ez az enyém! – vágott vissza Évike durcásan.
– Itt volt a zsákomon, anyukám vette!
Anya nem szólt, mire Zsóka még jobban elbizonytalanodott. Nem látta a két anya egymásra villanó pillantását.
– Ez az ő zoknija! – mondta Évike anyukája barátságtalanul, és tűrögetni kezdte Évi blúzát.
– De ez az enyém.
Anya gyengéden megérintette Zsóka vállát, és csak annyit mondott:
– Hagyd!
Zsóka alig bírta tartani magát, hogy ne sírjon a szégyentől, amikor az ő verse következett. Vontatottan lépett előre a sorból, és úgy érezte, mindenki rajta nevet. Csak neki volt égőpiros térdzoknija.

(Zsóka azóta felnőtt, és imádja a színes zoknikat – a piros kivételével –, de ha igazságtalanság éri, meghunyászkodik.)

10 komment:

  • Szeder írta...

    nah igy lehet elbszni egy életet.ilyen apróságok pecsételik meg a jövőt. először olyan kis aranyos történetnek indult, aztán kibontakozott belőle a pszichológia eset. :)

  • Centaine Silver írta...

    Hogy is van az, hogy azt mondtad, nem nagyon megy Neked a novellaírás? Szégyelld magad, hogy félrevezettél! :P
    Nagyon jó kis történet volt, nagyon érzékletesen írtad le a dolgokat. Le a kalappal! :)

  • Névtelen írta...

    Ez egy valóban tanulságos történet.
    Az irigység jó példája, ami sok rossz alapjául szolgált mindig is.

  • Bryan Sz. Ignotus írta...

    Nagyon tetszik, kis rövid és szerethető és persze nagyon aranyos. Rögtön megfogtál és neki is ugrok az összes többi művednek.
    Viszont a zárójeles részt én már nem írtam volna oda. De ettől függetlenül kis ötletes, tanulságos. ;) (Előzött elrontottam)

 


Copyright © 2014 Eden Ambré | Sablon: TNB